Hazám társadalmi fejlődésének előrehaladtával a lemezalkatrészek egyre inkább bekerülnek a mindennapi életbe. A lemezfeldolgozás általában vékony fémlemezek hidegmegmunkálását foglalja magában, hogy olyan alkatrészeket állítsanak elő, amelyek megfelelnek az alkalmazási követelményeknek.
A lemezalkatrészek határozott előnyöket kínálnak a szilárdság, a súly és a költség tekintetében, miközben kiváló teljesítményt nyújtanak a hagyományos alkatrészekhez képest. Következésképpen ma már széles körben használják a csúcstechnológiás{1}}ágazatokban, például az elektronikában és a távközlésben.
Ugyanakkor egyre nagyobb igény mutatkozik a lemezalkatrészek jobb minősége és funkcionalitása iránt. Ennek eredményeként a meglévő feldolgozási technikák optimalizálása a területen dolgozó szakemberek kulcsfontosságú területévé vált. A jelenlegi kutatások alapján ez a cikk a feldolgozási munkafolyamat optimalizálását javasolja négy alapvető hideg{2}}munkafázissal.
Üres szakasz
Az első szakasz a blankolás, egy olyan eljárás, amely szerszámot használ a fémlemez anyagának különálló részekre történő szétválasztására. Ezt a módszert általában viszonylag egyszerű formájú alkatrészeknél alkalmazzák, ami nagy méretpontosságot tesz lehetővé, miközben minimálisra csökkenti az anyagpazarlást.
Ebben a szakaszban az alkatrész profiljának ellenőrzése kulcsfontosságú. Ívátmeneteket kell alkalmazni mind a külső kontúrok, mind a belső furatok sarkainál; ez elkerüli az éles szögeket, ezáltal csökkenti a szerszámrepedés kockázatát,-amit a nem megfelelő utólagos hőkezelés okozhat,-és megelőzi a kész alkatrész hibáit. Ezután gondosan meg kell választani a lyukak méretét. Míg a kisebb lyukméretek csökkenthetik a lyukasztóprés terhelését, a túl kicsi lyukak hirtelen nyomásugrást okozhatnak a szerszámon, veszélyeztetve annak integritását. Például a furat specifikációit az alkatrész terhelési követelményei alapján kell meghatározni; általában a furat átmérőjének legalább kétszerese a furattávolságnak és legalább 3,00 mm-nek kell lennie. Végezetül, ami a konzolok és nyílások kialakítását illeti a burkolattal ellátott részeken, a tényleges gyártás során kerülni kell a túl keskeny vagy hosszú elemeket, hogy növeljék a stancolt -élszilárdságot; konkrétan egy konzolnál a vágás szélessége meg kell haladja a fémlemez vastagságának kétszeresét.
Hajlítási folyamat
A hajlítási eljárás során általában fémlemezt helyeznek a hajlítóberendezésre, és nyomást gyakorolnak a felső vagy alsó szerszámon keresztül a rugalmas alakváltozás előidézésére, majd a tervezési előírásoknak megfelelően képlékeny alakváltozást.
Ebben a szakaszban az alkatrészek méreteit a tervezési követelmények alapján kell kiválasztani, és a hajlítási műveleteket a lemezvastagságnak megfelelően kell meghatározni. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a hajlítás során gyakran előfordul lokális kóros deformáció, amely befolyásolja az alkatrész megjelenését és funkcionalitását. Ezért a folyamat optimalizálása érdekében a kezelőknek szükség esetén elővágásokat kell végezniük, hogy elkerüljék a későbbi deformációs problémákat. Ezen túlmenően, ha egy alkatrész több hajlítást igényel, a teljes sorozat átfogó értékelése elengedhetetlen annak biztosítására, hogy a kezdeti hajlítások ne zavarják a következő lépéseket, és ezáltal elérjék a tervezett tervezési célokat.
Nyomja meg a -Szegecselési folyamat gombot
A préselési-szegecselési folyamat során nyomást alkalmaznak a fémlemez alkatrészek deformálására és összekapcsolására; ezt a technikát általában a prés{1}}csavarokba vagy csavarokba való beszerelésére használják. Az anyákba-préselés esetén az alkatrész jellemzően kör alakú, recézett szakaszt és vezetőhornyot tartalmaz. Ez az eljárás nemcsak a rögzítőelemek beszerelésének minőségét javítja a hagyományos módszerekhez képest, hanem kiküszöböli a hegesztés szükségességét is.
Az optimális eredmény elérése érdekében különböző szerszámspecifikációkat kell kiválasztani a kötőelemben lévő nyomás-magassága alapján, és ennek megfelelően kell beállítani a berendezés nyomásbeállításait; ez biztosítja a kiváló-minőségű telepítést, miközben minimálisra csökkenti a hibás alkatrészek előállításának kockázatát. Másodszor, az ön-bepattanó szerkezet tervezési fázisában a megfelelő fémlemez méretek kiválasztása biztosítja az ön-bepattanó kötés integritását, és megakadályozza a rögzítőelem leválását a préselési folyamat során.
Hegesztési folyamat
A hegesztés kulcsfontosságú módszer a fémlemez-szerelvény különböző szerkezeti elemeinek összekapcsolására a gyártás hideg{0}}megmunkálási szakaszában; következésképpen a folyamatot jellemzően magas hőmérsékleten{1}}végzik. A jelenleg használt általános hegesztési technikák közé tartozik az argon ívhegesztés és az ellenállási ponthegesztés.
Ezért az adott hegesztési módszert a lemezalkatrészek jellemzői alapján kell kiválasztani, hogy minimálisra csökkentsük a hegesztési deformációt, ugyanakkor maximalizáljuk a működési hatékonyságot. Például a tényleges hegesztési folyamat során elengedhetetlen a megfelelő ellenőrzési intézkedések lehetővé tétele és a hegesztési varratok hosszának pontos kezelése; ez megakadályozza a fémlemez deformálódását, és optimalizálja a hegesztési kötések teherbírását-.
